A „Dancing Queen” előtt az ABBA már számos sikert aratott az amerikai piacon, ám miközben a svéd kvartett világszerte hatalmas albumeladásokat produkált és Top 10-es helyezéseket ért el – Ausztráliában például egyszerre öt daluk szerepelt a legjobb tíz között –, számaik nem jutottak el az amerikai slágerlista csúcsáig. A „Dancing Queen” előtti kislemezük, a „Fernando” például a 13. helyig jutott. Ez tiszteletre méltó eredmény volt, ugyanakkor ugyanaz a dal világszerte könnyedén listavezető lett. Mi történt hát Amerikában?

Ekkoriban az ABBA az Egyesült Államokban inkább egy név volt, ami mögött nem voltak arcok. Turnék és televíziós fellépések hiányában az amerikai közönség nagyrészt nem is volt tudatában annak, hogy az elmúlt évek fülbemászó svéd popslágerei ugyanattól az együttestől származnak. Bár a „láthatatlanság” problémájának ellensúlyozására az az ABBA néhány Los Angeles-i televíziós műsorban – például a Dinah és a Midnight Special című show-ban – is szerepelt, a zenekar tagjai nyugodtan kezelték a helyzetet.
„Megvárjuk, amíg a közönség részéről valódi igény mutatkozik” – nyilatkozta Benny Andersson a Phonograph Record magazinnak 1976-ban. „Eljöhetnénk ide előzenekarként is, de az rengeteg pénzt és időt igényelne, ha úgy szeretnénk megvalósítani, ahogyan elképzeltük. Tudunk várni.”

Nem is kellett sokáig várniuk. Kevesebb mint hat hónappal később új kislemezük, a „Dancing Queen” már az amerikai slágerlisták élén állt. A dal Phil Spector „Wall of Sound” hangzásvilágát idézte, miközben tökéletesen illeszkedett az Egyesült Államokban még mindig tomboló diszkólázhoz. Emellett a dal sikeréhez az is hozzájárult, hogy a televízióban a közönség végre láthatta a négyest csillogó, flitteres fellépőruháikban – így a ragyogó hangzáshoz végre egy ugyanilyen látványos vizuális megjelenés is társult.

Az ABBA ezzel hivatalosan is meghódította a Amerikát (is).

Fotó: Siegfried Pilz/United Archives/Getty Images