Leslie Mandoki dokumentumfilmje egy igazi történelmi alkotás, egy mély és személyes nemzetközi léptékű kutatómunka gyümölcse, amely a művész elhivatottságának és szenvedélyének eredménye. A film új fényt vet az 1956-os forradalom és szabadságharc örökségére, és érzékletesen, megrendítő empátiával idézi fel a forradalom sorsfordító napjait, a veszteségek fájdalmát és a szabadságba vetett hit erejét. A film három generáció történetein keresztül mutatja be, hogyan válik a szabadságvágy időtlen erővé, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.

A mű egyszerre történelmi tükör, emberi vallomás és tisztelgés mindazok előtt, akik 1956-ban a szabadságért küzdöttek, és mindenki számára, akik ma is hisznek ebben az örök értékben. A középpontban az 1956. október 23-i események állnak, amelyeket szemtanúk, politikusok, közéleti szereplők, művészek és vallási vezetők személyes visszaemlékezései elevenítenek meg. Célja, hogy a néző a történelmi tények mellett átélje a kor hangulatát, a szabadságvágy erejét, a bátorságot és elszántságot, amely a forradalom résztvevőit jellemezte. A Szabadságvágy egy megrendítő emlékezés és mély főhajtás azok előtt, akik életüket és szabadságukat kockáztatták egy szabadabb jövőért. Október 23. a nap, amikor a magyar nemzet szíve egyszerre dobban, a forradalom kezdete, a szabadságba vetett hit örök lángjának fellobbanása.

A történelmi alapjait három kiemelkedő kutató munkája is erősíti: az amerikai Larry Schweikart, a német Guido Knopp professzor és a magyar Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója közösen segítettek új, nemzetközi perspektívába helyezni 1956 örökségét. Leslie saját kitartó kutatómunkájának eredményeként számos eddig kevéssé ismert dokumentumot, archív felvételt és fényképet tárt fel, melyek új és megrázó fényt vetnek erre a periódusra. Egyik különleges eleme egy közel százéves fényképész története is, aki később a Mercedes-Benz Group gyárában dolgozott, és 1956-ban nemcsak részt vett a harcokban, hanem kamerájával meg is örökítette a fiatalok véres, mégis reménnyel teli küzdelmét.

„Az 1956-os magyar nép tiltakozott és felegyenesedett. Hús-vér emberek, fiatalok és idősek, munkások, diákok, nők és férfiak emelték fel a szavukat és erejüket a szabadságért. Nem állt mögöttük hadsereg, nem támogatta őket nagyhatalom. Hittel, bátorsággal és összefogással mégis a világ figyelmének középpontjába állították Magyarországot. A szívük mélyéről szólt az üzenet: Elég volt. Ez az üzenet átívelt határokon, évtizedeken, és ma is bennünk él, mert a szabadság öröksége sosem fakul.” mondta Leslie Mandoki.

A film megszólalói tanúk, történészek, politikusok és közéleti személyiségek, akik személyes vallomásaikkal mutatják meg, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc nem csupán magyar ügy volt, hanem egy európai fordulópont, amely kontinensnyi változásokat indított el. Megszólal többek között Korbuly Dezső történész, aki saját családja tragédiáján keresztül idézi fel a forradalom borzalmait, valamint Gönczöl János, aki 1956-ban Nagy Imre mellett állt a Parlament erkélyén. Szerepel Andrew G. Vajna producer is, aki gyermekként élte át a borzalmakat.

Leslie Mandoki személyesen kereste fel Mihail Gorbacsovot, aki nyíltan és kritikusan beszélt a Szovjetunió szerepéről. A filmben meghatározó német politikusok is megszólalnak, Bodo Hombach, Gregor Gysi, Horst Teltschik, Edmund Stoiber és Sigmar Gabriel, valamint két aktív tartományi vezető, Markus Söder és Armin Laschet. Különböző politikai oldalak képviselői, mégis közösen állnak ki a szabadság értéke mellett.

A kulturális dimenziót világhírű művészek erősítik, Peter Maffay, Charlotte Knobloch és a 2019-ben elhunyt Andrew G. Vajna személyes története ad mélységet az üzenetnek. A dramaturgiai koncepció megalkotásában Ian Anderson, Leslie jó barátja is közreműködött, művészi hitelességgel erősítve a film erejét.

„Ez nem egy távoli, hideg történelmi összefoglaló, ez maga a forradalom szívdobbanása. Annak a nemzedéknek a szívdobbanása, amely hitt abban, hogy a szabadságért érdemes mindent kockára tenni, akár az életet is. A személyes történetek tanúságtételei mutatják meg, hogyan lett egy maroknyi bátor fiatalból a magyar szabadság örök jelképe. 1956 számomra a magyar nemzet gerince a pillanat, amikor a szabadságvágy nem eszme volt, hanem valóság. A történelem könyvét akkoriban nem tintával, hanem vérrel, bátorsággal és hittel írták, és e könyv lapjai örökre belevésődtek a szívembe. Ez az örökség számomra személyes, gyermekként, alig háromévesen éltem át a forradalom napjait. Bár még csak a zajokat, a feszültséget, a rettegést érzékeltem, a harc ott dörömbölt a lakásunk ajtaján. Emlékszem a lövések tompa morajára, a felnőttek arcán a félelem és elszántság különös keverékére. Egy este három sebesült pesti srác menekült be a lakásunkba. A szüleim próbálták őket megmenteni, de sajnos nem sikerült… meghaltak. A fájdalomból, amit gyermekként még nem értettem, de éreztem, idővel erő lett. Ebből az erőből született meg bennem az a hitvallás, amely átszövi a zenémet, és ebből a fájdalomból, ebből a tiszteletből született meg ez a film is.”

A film a visszaemlékezés és a szabadság eszméjének újrakiáltása, és üzenet minden magyarhoz, a szabadságért való kiállás soha nem veszít értékéből. Betekintést nyerünk, ahogy a nemzet ifjai diákok, munkások, pesti srácok hogyan is emelték fel hangjukat. Volt bátorságuk, tisztaságuk és az a mély meggyőződés, hogy az ember születésétől fogva szabadon gondolkodhat, szerethet, álmodhat és énekelhet. A félelemnél sokkal erősebb volt bennük az igazság. A történelemhez nemcsak szavak maradtak utánuk, hanem arcok, tekintetek, képek, a Kossuth téren lobogó lyukas zászló, a Corvin köz barikádjai, a fiatalok mosolya, akik tudták, lehet, hogy nincs holnap, de ma szabadok. A felvételek egykori magyar újságírók és civilek titkos munkájának eredményei. Filmtekercsek lapultak kabátbélésekben és cipők talpában. A képek Bécsen át jutottak el New Yorkba, a szabad világba. 1957 elején a New York-i kiállításokon és sajtóeseményeken a filmbeli fotók rázták meg a világ lelkiismeretét. Nem volt szükség szavakra, a képkockákon ott volt minden bátorság, fájdalom, remény és méltóság.

A New York Daily News, a Life Magazine, a Getty Images, a Hulton Archive és a Bettmann Archive által közölt felvételek örökre beírták a magyar szabadságharc történetét a világ emlékezetébe. Ezek a képek Leslie Mandoki jóvoltából ma is itt vannak velünk, nem porladtak el, nem fakultak meg.

„Egyetlen vágy hajtott, megmutatni a világnak a magyar lélek igazi arcát. Megmutatni azt a belső erőt, fájdalmat és büszkeséget, amit csak az ért meg igazán, aki hozzánk tartozik, és talán közelebb hozni ezt azokhoz is, akik más kultúrában élnek. Ezt a filmet a fiammal együtt készítettem a Facebook Instagram generáció számára, mert hiszem, hogy a történeteink csak akkor élnek tovább, ha továbbadjuk őket. A művet gyermekeim két nagyapjának ajánlom, édesapámnak, aki szabadságharcosként az orosz megszállás ellen küzdött, és apósomnak, aki 1950 és 1956 között politikai fogolyként viselte az üldöztetés súlyát, mert hitt a szabadságban. Ez a film róluk szól és mindazokról, akik szívükben őrzik a szabadság lángját.” mondta Leslie Mandoki.