Eisemann Mihály László 1898. június 19-én született a vajdasági Paripáson – ma Ratkovo, Szerbia. Kántortanító apjától tanult kottát olvasni, hegedülni, majd – mivel a hangszer nem tetszett neki – zongorára váltott. Tizenhét évesen Varga Vilmától, Liszt Ferenc egykori tanítványától vett órákat. Már gimnazistaként próbálkozott zeneszerzéssel, mozikban kísérőzenét játszott a némafilmek alá. 1917-től jogot hallgatott a budapesti egyetemen, ezzel párhuzamosan a Zeneakadémia zeneszerzés szakára is járt, tanára volt többek között Kodály Zoltán és Weiner Leó is. Zenei tanulmányait végül nem fejezte be, állítólag azért, mert diploma előtt egyik tanára azt mondta neki: „Maga nagyon szorgalmas fiatalember, de soha nem lesz zeneszerző.”

Bánatában tisztviselőnek állt, majd 1923-ban apróhirdetés útján bárzongorista lett, egy év múlva pedig megnősült. A népszerű Stefánia úti Admiral bárban zongorázott, ahol gyakran megfordult a szövegíró Harmath Imre is. Egy alkalommal eljátszotta neki egyik szerzeményét, s a dallam annyira megtetszett Harmathnak, hogy ott helyben szöveget írt hozzá. Így született meg a Szeret-e még?, majd ugyanilyen körülmények között a Lesz maga juszt is az enyém című dal – mindkettő hatalmas sláger lett 1927-ben.

Barátságot kötött Szilágyi László költővel, librettóíróval is: első közös operettjüket, a Miss Amerikát 1929 januárjában mutatta be a Fővárosi Operettszínház. A látványos revü és a fülbemászó dalok hatalmas sikert arattak, a komponista híre Európán kívül még Amerikába is eljutott. Amikor a tengerentúlról kértek tőle zenei anyagot, a Miss Amerika dalait küldte ki, s nemsokára az ő muzsikájára táncoltak a New York-i Broadwayn a híres Ziegfeld-lányok, Florenz Ziegfeld producer revütáncosai.

Eisemann szerezte az 1931-ben bemutatott második magyar hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj betétdalait – köztük olyan slágereket, mint a Köszönöm, hogy imádott; Pá, kis aranyom, pá. A városi újgazdagok szokásait kifigurázó vígjáték Kabos Gyulával és Csortos Gyulával a főszerepben az egyik legsikeresebb magyar mozgófilm lett. (A vígjátékot 1965-ben mutatták be először színpadon.) 1932-ben debütált a Magyar Színházban az Egy csók és más semmi című operettje Honthy Hannával, Törzs Jenővel, Kabos Gyulával és Gózon Gyulával. A címadó dal azonnal sláger lett.

A népszerű „slágergyáros” már nemcsak magyar, hanem német és francia filmekhez is komponált zenét. Nagy szenzáció volt 1934-ben A cirkusz csillagai című operettje, amelyet a Vígszínház társulata a városligeti Nagycirkuszban mutatott be. Fokozta az izgalmakat, hogy a műlovarnőt alakító Rökk Marika és a légtornászt játszó Jávor Pál az akrobatikus jelenetekben dublőr nélkül dolgozott, a kísérő zenekart pedig maga Eisemann dirigálta. Az Én és a kisöcsém 1934 karácsonyán került színre, és rövidesen az egész ország dúdolta: „Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén”.

Eisemann operettjeit jutalomjátékként élték meg a korszak nagy csillagai, Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Bársony Rózsi. A Macskazene, a Tokaji aszú, a Fiatalság, bolondság ma már a kevésbé ismert munkái közé tartozik, azonban az utóbbi Jaj, de jó a habos sütemény című örökzöld betétdalát Kiss Manyi előadásában szinte mindenki hallotta. A Fekete Péter című darab címadó dala is mind a mai napig népszerű, a szintén ebben felcsendülő Holdvilágos éjszakán című betétdalt pedig az 1943-as bemutatón ismétléskor a közönség már együtt énekelte Kelemen Évával.

A második világháború után a zeneszerző élete gyökeresen megváltozott. A kommunista kultúrpolitika az operettet kispolgári giccsnek bélyegezte, egy-egy darab felújítását engedélyezték ugyan, de szerzőkre, új bemutatókra nem volt szükség. A néhány évvel korábban még ünnepelt Eisemann csak kávéházakban zongorázhatott, visszavonultan élt, kedvelt helye gárdonyi nyaralója volt. A nyilvánosság csak 1958-ban találkozhatott ismét a nevével, amikor az Operettszínházban Rátonyi Róbert és Zentay Anna főszereplésével bemutatták utolsó, Bástyasétány 77 című operettjét. Korábbi műveit azonban ezután is ritkán játszották, legfeljebb dalai csendültek fel összeállításokban, lemezeken.

1965 tavaszán hazalátogatott szülőföldjére, s a szabadkai színházban díszelőadást rendeztek tiszteletére. Egy év múlva, 1966. február 15-én Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára, a sajtóban csak a temetéséről szóló kishír jelent meg. Emléktáblája egykori rózsadombi lakóházán látható.

Eisemann Mihály több mint 20 film és több mint 30 operett zenéjét szerezte, darabjai idehaza és külföldön egyaránt sikereket arattak. A Hyppolitból 1999-ben ismét filmet forgattak, részben az eredeti zenével, a Bástyasétány 77 könyvkiadást is megért: 2013-ban a Híres operettek sorozatban jelent meg CD-melléklettel. Dalai önálló életet élnek, a kilencvenes évektől ismét egyre népszerűbbek lettek, modern feldolgozások is készülnek belőlük, operettjeit játsszák napjainkban is a fővárosi és a vidéki színházak.

Fotó: Tormai Andor/MTI