Janikovszky Éva Szegeden látta meg a napvilágot 1926. április 23-án Kucses Éva néven. Gyerekkora nagy részét nagyapja könyvesboltjában töltötte, ahol Móra Ferenc is gyakori vendég volt. Szülővárosa egyetemén filozófiát, néprajzot, illetve magyar és német irodalmat hallgatott, majd 1948-tól Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult. Első munkahelye a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium volt, ahol a tankönyvosztályon lett főelőadó. 1953-tól a Móra Könyvkiadó szerkesztője, 1964-től főszerkesztője volt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar gyerekirodalom fellendítésében: olyan szerzők kéziratait gondozta és jelentette meg, mint Lázár Ervin, Fekete István, Békés Pál és Szabó Magda. Munkájában mindig az emberség, a kiállás jellemezte, sok üldözött és tiltólistára került írótársának segített.

A legtöbbek számára Janikovszky Éva nem szerkesztői munkásságán, hanem írói életművén keresztül lehet ismert: első könyve, a Csip-Csup 1957-ben jelent meg, a címlapon ekkor még Kispál Évaként szerepelt. A magyar irodalomban védjeggyé vált – férje után felvett – Janikovszky néven 1960-ban a Szalmaláng című regényét publikálta először. Azután még 32 könyvet írt, amelyekből eddig több mint kétmillió példányt adtak el, és 35 idegen nyelvre fordították le őket. Írásait a mai napig korhatár nélkül szeretik: összetéveszthetetlen, ahogy a felnőttek és gyerekek világát, vitáikat, ütközéseiket és egymásra találásukat remek humorral és mélységes emberséggel ábrázolja. Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok Réber László humoros rajzaitól, ők ketten tökéletes alkotópárost alkottak. Az írónő kevés szóval írt, Réber pedig egyetlen vonallal rajzolt, így egymással teljes harmóniában ironizáltak mindennapi dolgainkon.

Janikovszky Éva több könyvéből rajzfilm is készült, sugározták gyermekeknek szóló tévéjátékát, írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, és gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Málnaszörp és szalmaszál című ifjúsági regényéből Palásthy György rendezte az 1979-ben bemutatott Égigérő fű című filmet.

Janikovszky Évát Magyarországon először József Attila-díjjal ismerték el 1977-ben, majd immár több évtizedes írói munkásságáért 1996-ban megkapta a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét, 2001-ben pedig a Móra Ferencről elnevezett új irodalmi díjat. 2003-ban Kossuth-díjjal ismerték el, a kitüntetést már nagybetegen vette át. Ő maga élete legnagyobb elismerésének azt vallotta, amikor egy kislány megkérdezte tőle: „Éva néni, hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?”

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár idén már 21. alkalommal hirdette meg a Janikovszky Éva meseíró pályázatot, amely az írónő emléke előtt tiszteleg, és célja a gyermekek alkotótevékenységének ösztönzése, készségeik fejlesztése. Az írónő születésének 100. évfordulója alkalmából idén a Móra Kiadó és a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány emlékévet tart, amelynek keretében Budapesten és vidéken is számtalan program várja az érdeklődőket.

2026 elején a nagy sikerű Már óvodás vagyok párjaként megjelent a Még óvodás vagyok! című kötet, új, eddig még nem publikált történetekkel. Ugyancsak a centenáriumra készült el az Utazás az íróasztalom körül című emlékkötet, amelyben eddig szintén publikálatlan, a szerző hagyatékában fellelt írások szerepelnek. Ebben írja: „Meggyőződésem, hogy humor nélkül nem lehet élni. Szerencsémre én pozitívan szemlélem az életet, akármilyen, s igyekszem mindennek megtalálni a komikus oldalát.”

Janikovszky Éva hosszú betegség után, 2003. július 14-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, síremlékén Mercedes-típusú öreg írógépének mása látható, mely egész életén át kitartott mellette.

Fotó: Tóth István Csaba/MTI/MTVA