A Beatles első filmje, Hard Day’s Night, vagyis az Egy nehéz nap éjszakája premierje 1964. július 6-án volt a londoni Pavilion Színházban, majd július 10-én az Egyesült Királyságban több más filmszínházában is bemutatták. A film rekord bevételt ért el már az első héten, több mint 1600 vetítőgép kezelte a kópiákat.
A Beatlemánia csúcsán forgatott film a fikciót és a valóságot ötvözte, miközben a zenekar tagjai önmagukat alakították. Az A Hard Day’s Night-ot a valaha készült egyik legnagyobb hatású zenés filmként tartják számon, amely számos kémfilmet, a The Monkees televíziós sorozatát és a modern zenés videoklipeket is inspirálta.
A Beatles első mozifilmje óriási kritikai és kereskedelmi siker lett – a zenekar hazájában, az Egyesült Királyságban, és az Egyesült Államokban is: két Oscar-jelölést kapott, és számtalan filmet, tévéműsort, valamint – évtizedekkel később- videoklipeket is inspirált.
A cinéma vérité stílusban forgatott alkotás, amely a zenekar életének néhány napját követte nyomon, Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is kasszasiker lett és remek kritikákat kapott. A Time magazin minden idők 100 legjobb filmje közé sorolta, Leslie Halliwell brit kritikus „zenei vígjáték-fantáziának” nevezte, „hatalmas kereskedelmi sikernek, amelynél a rendező minden filmbéli trükköt bevetett”, és maximális, négy csillagos értékelést adott rá. Roger Ebert, Pulitzer-díjas amerikai filmkritikus a mozitörténet „ egyik legnagyobb, életigenlő mérföldkövének” nevezte a filmet, és felvette The Great Movies listájára.
A Hard Day’s Night forgatása 1964. március 2-án kezdődött a londoni Paddington pályaudvaron – mindössze néhány héttel azután, hogy a gombafejűek visszatértek az Egyesült Államokból. A film rendezője, Richard Lester, dokumentumfilm-stílusú képi világot képzelt el, hogy megragadja és visszaadja a Beatlemania eufórikus, egyben „fojtogató” hangulatát, miközben Alun Owen forgatókönyve abszolút rímelt a zenekar tagjainak humorára és gyors észjárására.
A film címét Ringo Starr egy spontán elejtette mondata adta, amikor az egyik forgatási nap után fáradtan megjegyezte: „It’s been a hard day… night”, vagyis ez egy nehéz nap éjszakája volt. A rendező, Richard Lester, azonnal meglátta benne a film, majd a címadó dal lehetőségét. Másnap John Lennon már „szállította” a címhez passzoló dalt. A Hard Day’s Night filmzenei albumára összesen 12 Beatles-da került fel.
A forgatás alatt a fotóriporter David Hurn dokumentálta a kulisszák mögötti pillanatokat – ma ezt werkfilmnek mondanánk. Felvételei – amelyek nem a rendezői utasítások alapján születtek, hanem természetes, spontán jeleneteket adtak vissza – hozzájárultak ahhoz, hogy a film valóban korát megelőző, dokumentarista szellemű cinéma vérité-stílust képviseljen – írja a The Times.
Közel egy hónappal a brit bemutató után, a Hard Day’s Night a tengerentúlon is debütált.
A film nemcsak a mozi, de a popzene jövőjének alakításában is meghatározó szerepet játszott: a különleges vágások, a zenei jelenetekhez alkalmazott vizuális elemek és a spontaneitás a modern zenés videóknak és klipek előfutárai lettek.
Az első Beatles- film egyszerre időtálló és korszakalkotó. Egyetlen pillanatot örökít meg: azt, amikor jó fiatalnak lenni. Könnyedsége és az öröm, amit áraszt máig működik, még évtizedekkel később is – írj a TIME magazin.
A produkció kiválóan egyensúlyoz a popzene, a humor és társadalmi jelenségek között – egy korszak tükre, amelyet újra és újra elő lehet venni – véli a The New Yorker kritikusa.
A Hard Day’s Night nem csupán a Beatles első filmje, hanem egy kulturális mérföldkő, amely a dokumentarista stílus, a friss humor és az autentikus szereplők egyesítésével formálta át a popkultúrát. A közönség és a kritikusok egyaránt imádták – és ma is imádják.
Fotó: Max Scheler – K & K/Redferns/Getty Images
