1989-ben a filmsorozat rajongóinak milliói a Vissza a jövőbe II. című filmben élhették át az időutazás és a „jövőbelátás” első jeleit a ma már kultikus DeLorean szélvédőjén keresztül. A következő közel 26 évben pedig a rajongók azt várták, hogy a naptárban végre ténylegesen arra a bizonyos dátumra lapozzhassanak: 2015. október 21. legyen, amikor a történet szerint Doki (Christopher Lloyd), Marty (Michael J. Fox) és Jennifer (Elisabeth Shue) a jövőbe utazik.

És bár az a jövő már a múlté, a Vissza a jövőbe rajongói ma is ugyanazzal a lelkesedéssel nézik újra, sőt ünneplik a popkultúra egyik emblematikus filmes alkotását – nem meglepő, hogy a mai napot, október 21-ét Vissza a jövőbe nappá nyilvánították.

A filmet 1989 novemberében mutatták be, és mire lekerült a mozik műsoráról, több mint 331 millió dolláros bevételt hozott. A második rész történetében Doki, Marty és Jennifer 2015-be utazik, abban a reményben, hogy néhány részletet megváltoztathatnak Marty jövőbeli életében. Visszatérve azonban Doki és Marty rájönnek, hogy az 1989-es világ korántsem olyan, amilyennek emlékeztek rá. Ezért úgy döntenek, visszatérnek 1955-be, hogy kiderítsék, milyen múltbeli események változtatták meg 2015-öt Marty és családja számára.

Amikor 1989-ben bemutatták a Vissza a jövőbe II. című filmet, az alkotóknak elő kellett venniük a képzeleterejüket, hogy megálmodják, milyen lesz az élet 2015-ben, majd ezt a jövőképet a vásznon is életre kelteni.

A Vissza a jövőbe „jövőbelátásáért” elsősorban Rick Carter, a film látványtervezője felelt.

„A film annak a kornak a gondolkodását és képzeletét próbálta megmozgatni, amelyben készült. Nem a mai közönségnek szánták” – mondta a filmes szakember.

Carternek bőven van tapasztalata az időutazás filmes megjelenítésében: dolgozott a Mesterséges értelem, az Avatar és az új Star Wars-film látványvilágán is.

A látványtervező úgy véli, az időutazásról szóló történetek sokkal inkább arról a korról árulkodnak, amelyben megszülettek. És mi számított igazán fontosnak a nyolcvanas évek végén, a Vissza a jövőbe II. készítése idején az Egyesült Államokban? A vásárlás, a fogyasztás.

„Nem pusztán a termékelhelyezésről volt szó, hanem arról is, hogy a márkák egyre inkább meghatározták a kultúránkat” – mondja Carter. „Ez már nem a hippikorszak volt, amikor a vállalatokhoz köthető dolgokat félretolták, mert nem számítottak menőnek vagy divatosnak. Épp ellenkezőleg: ünnepeltük mindazt, amit a kultúra és a gazdaság létrehozott.”

A film jövőképe legalább valamelyest optimista volt – jóval derűlátóbb például a Szárnyas fejvadász világánál.  Carter szerint azonban a jövő megalkotásakor nem az „jóslás” volt a cél. Inkább azt szerették volna elérni, hogy a jelen még vonzóbbnak tűnjön.

„Így képzeltük el a mozikból kilépő hologramokat, vagy azt a vidám kis robotot, amely körbejár, és összeszedi a hulladékot” – magyarázza Carter. „Az akkori, fiatalságunkból fakadó, túláradó lelkesedésünket próbáltuk kivetíteni a jövőbe.”

Amikor végre beköszöntött 2015, a rajongók és a kritikusok egyaránt összehasonlították a filmben ábrázolt októberi 15-ét v a valósággal. A film legemlékezetesebb jövőbeni víziói között voltak a repülő autók, a lebegő gördeszkák, az óriásképernyős televíziók, a virtuálisvalóság-szemüvegek, vagy a Cápa című film 19. része.

A film alkotónak jövőképe több szempontból is meglepően közel került a 2015-ös valósághoz. A lebegő gördeszkákhoz, a hoverboardhoz hasonló eszközök például már 2014-ben megjelentek, bár a szélesebb közönség számára csak a következő évben váltak elérhetővé. Repülő autók is léteztek már kísérleti formában, de ekkor még lényegében csak a fejlesztőik tesztelték őket. A lapos képernyős televíziók és a virtuálisvalóság-szemüvegek addigra pedig a mindennapokban is használatossá váltak. Igaz, a ruhák még nem száradtak maguktól, és “öncsatoló” cipők sem voltak – és a  Cápa filmekből azonban nem készült el a megjósolt 19. rész: a széria végül négy filmet ért meg, amelyek közül az utolsó a Cápa bosszúja címet kapta.

Összességében azonban 1989-ben, a Vissza a jövőbe II. 2015-ös jövőképe nem is állt olyan távol attól, amilyen a valóságban lett a filmtörténeti év.

Forrás: npr.org

Fotó: The Kobal Collection