A dal egy olyan generáció dühét és kiábrándultságát fogalmazta meg, amely elidegenedettnek érezte magát a brit politikai rendszertől és az elavultnak tartott monarchiától. A fiatalok szemében II. Erzsébet királynő az egész rendszer szimbólumává vált.

„A monarchiáról alkotott véleményemet fejeztem ki, és általában mindazokról, akik feltétel nélküli lojalitást várnak el” – nyilatkozta később John Lydon, ismertebb nevén Johnny Rotten a Rolling Stone magazinnak. „Ez számomra elfogadhatatlan. Ki kell érdemelni a barátságomat és a hűségemet.”

A brit himnusz címe szintén „God Save The Queen”, így a dal már önmagában is provokációnak számított. A Sex Pistols menedzsere, Malcolm McLaren tudatosan időzítette a kislemez megjelenését II. Erzsébet trónra lépésének 25. évfordulójára, az úgynevezett Silver Jubilee – ezüst jubileum – ünnepségsorozatra. A zenekar és rajongói nyíltan megvetették a monarchiát és az egész évfordulós felhajtást.

Az ünnepségsorozat csúcspontja 1977. június 7-én volt, amikor a Sex Pistols egy látványos gerillaakció keretében a Temzén, a Westminster-palota közelében akarta előadni a dalt egy hajóról. A performansz Malcolm McLaren újabb médiamanipulációja volt: azt sugallta, hogy a zenekar így próbálja kijátszani a „tiltást”, mivel nem brit földön lépnek fel. A koncertet azonban végül a hatóságok megakadályozták.

A szám eredetileg „No Future” címen futott. A zenekar már élőben is játszotta, és demo is készült belőle ezen a néven, mielőtt Johnny Rotten ötlete nyomán a brit monarchiát nyíltan kifigurázó „God Save The Queen” lett belőle.
A dal gyorsan a brit punkmozgalom himnuszává vált, mert pontosan megfogalmazta azt a dühöt és frusztrációt, amelyet a fiatalok a rendszerrel szemben éreztek. Bár az Egyesült Királyságban a „God Save The Queen”-ből több példány fogyott, mint az akkori listavezető Rod Stewart-slágerből, az „I Don’t Want To Talk About It”-ból, a kislemez mégis rejtélyes és sokak szerint politikailag motivált módon csak a második helyig jutott a slágerlistán.

A Sex Pistols ekkor még az A&M Recordshoz tartozott, ám a kiadó közvetlenül a megjelenés előtt szerződést bontott a zenekarral, és visszahívta a már legyártott példányokat a kislemezből. Azok a lemezek, amelyek mégis forgalomba kerültek, mára rendkívül értékes gyűjtői darabokká váltak. A Record Collector magazin 2011-es listáján az A&M-féle „God Save The Queen” kiadás végzett az első helyen a legértékesebb gyűjtői lemezek között – egy eredeti példány értéke elérheti a 12 ezer dollárt.
A kislemez végül a Virgin Recordsnál jelent meg, amely a harmadik kiadó volt a Sex Pistols történetében, miután az EMI és az A&M is túl problémásnak találta az együttest. Maga az album csak 1977 decemberében került a boltokba, mivel a zenekart számos konfliktus és botrány hátráltatta a felvételek során.

A dal megjelenése előtt nem sokkal csatlakozott a zenekarhoz Sid Vicious, aki mindössze két Sex Pistols-dalban játszott basszusgitáron. Elődje, Glen Matlock technikailag sokkal képzettebb zenész volt, de folyamatos konfliktusba került a többiekkel, ami végül a távozásához vezetett.
A közhiedelemmel ellentétben a BBC hivatalosan soha nem tiltotta be a „God Save The Queen”-t. A közszolgálati rádió egyszerűen nem vette fel a dalát a lejátszási listára, több nagy kereskedelmi lánc – köztük a Woolworth’s és a WH Smith – pedig nem volt hajlandó árusítani. A „tiltott gyümölcs” imázsa azonban csak még vonzóbbá tette a számot, amely elképesztő, 150 ezres első heti eladást produkált.
Az album munkacíme egyébként „God Save The Sex Pistols” volt.

A kislemez megjelenése után alig egy hónappal a zenekar több tagját monarchiapárti támadók verték meg. Johnny Rotten keze maradandó sérülést szenvedett.
A borító legalább akkora botrányt kavart, mint maga a dal: II. Erzsébet királynő portréja látható rajta, ajkán biztosítótűvel. A grafikát Jamie Reid készítette, aki Malcolm McLarennel együtt tanult a Croydon College of Arton. A kivágott újságbetűkre emlékeztető tipográfia később a punk-vizualitás egyik legismertebb stílusjegyévé vált.

A számot később több előadó is feldolgozta, köztük a Motörhead, amely 2000-ben a „We Are Motörhead” albumon készített belőle saját verziót. A lemezborító egyértelmű utalás volt a Sex Pistols eredeti kislemezére.
2002-ben, II. Erzsébet aranyjubileuma alkalmából a „God Save The Queen” újra megjelent az Egyesült Királyságban, és ezúttal a 15. helyig jutott a slágerlistán. 2022-ben, a platinajubileum idején ismét kiadták bakeliten: több mint 5700 vinyl fogyott belőle, és vezette a brit fizikai kislemezeladási listát.

A „God Save The Queen” kulturális hatása a mai napig érezhető. A 2008-as Sydney Biennálén Christoph Büchel svájci művész „No Future” címmel készített installációt, amelyben egy kizárólag 80 év feletti tagokból álló punkzenekar próbálta a „God Save The Queen”-t.
John Lydon egy 2012-es interjúban hangsúlyozta: a dal nem konkrétan a jubileum elleni támadásnak, vagy bojkottnak szánták.

„Egyszerűen írtam egy dalt egy témáról, ami személyesen fontos volt számomra, aztán minden más csak köré épült” – fogalmazott.

A frontember később azt is elárulta, hogy a dal gondolata már jóval a Sex Pistols előtt megszületett benne. Építkezéseken dolgozott, hogy finanszírozni tudja tanulmányait, miközben úgy érezte, az állam és a monarchia semmibe veszi az átlagembereket. Egy reggel végül a szülei konyhaasztalánál, sült babot reggelizve írta le a teljes szöveget.

2023-ban, III. Károly trónra lépése után Glen Matlock új dalszöveget írt a klasszikushoz, amelyet a londoni 100 Clubban adott elő a koronázás napján.

Fotó: John Mead/Mirrorpix/Mirrorpix via Getty Images