105 éve, 1920. április 24-én Salgóbányán – még Rameshofer Ferenc néven – született a Tenkes kapitánya, mindenki Taki bácsija, Zenthe Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze.

A színházat és a mozit bányamérnök édesapja szerettette meg a kis Ferenccel, akiből ha nem vált volna belőle kiváló színész, remek atléta is lehetett volna, ugyanis nagyon jó remek sportoló volt, rúdugrásban 1937-ben és 1938-ban is korosztályos országos bajnok lett, de egy kartörés véget vetett a sportkarrierjének.
Gyerekkorában édesapja rendszeresen elvitte magával moziba – volt nap, amikor öt filmet is megnéztek Budapesten. Nem csoda, hogy amikor leérettségizett, közölte szüleivel: színész szeretne lenni. Családja abban reménykedett, hogy legkisebb gyerekükből mérnök lesz, de mivel matematikából nem jeleskedett, végül közgazdásznak kezdett tanulni. Két év után azonban teljesen új irányt vett az élete. Ennek pedig nagy részben egy egyetemistatársa, a joghallgató Pécsi Sándor volt az oka, akivel gyakran jártak szavalni, és aki rávette, hogy jelentkezzenek az Országos Királyi Színiakadémiára. Az ifjú Ferenc titokban tartotta a jelentkezését a szülei előtt, sőt a „titoktartás” érdekében nevet is változtatott, az apai nagyanyja, Zenthe Mária után. Ám minden “óvintézkedés” ellenéra, úgy vélte, tájszólása miatt esélye sem lehet, hogy felvegyék. A vizsgán felküldték a színpadra, mire Zenthe nem találta meg az oldalt levő lépcsőket, így középen mászott fel. Minden félelme ellenére mégis felvételt nyert a színiakadémiára.
Főiskolai tanulmányait félbeszakította a háború, de 1945-től már újra a színészettel foglalkozhatott. Eldöntötte, hogy vidéki társulathoz szeretne menni tanulni. Először a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd két évad után Győrben, aztán Debrecenben játszott, 1952-től pedig a Madách Színház tagja lett.
A sikeres színpadi alakításai elindították a filmes karrierjét is. Debütálása a filmvásznon az 1953-as Föltámadott a tengerben volt – a szerep kedvéért megtanult lovagolni és vívni is. Sorra jöttek a ma már klasszikus filmszerepei: a Rákóczi hadnagya (1953), a 2×2 néha 5 (1954), a Gábor diák (1956) – amivel Zenthe Ferenc valódi filmsztár lett. És persze 1963-ban jött a „nagy dobás”, a tizenhárom részes, fekete-fehér televíziós sorozat, A Tenkes kapitánya.
1959 júniusában gyerekkori kedvenc műfajában a rádiójátékban is bemutatkozhatott – nem is akármilyenben: abban az évben indult le a Szabó család. Zenthe Ferenc karakterét, Balla Tibor bárzongoristát, a főszereplő Szabó Icu szerelmét – hamar kiírták a sorozatból, azzal, hogy öngyilkosságot követ el. Ám a hallgatók visszakövetelték, így Zenthe új szerepben, ezúttal már Szabó Icu férjeként, az újságíró Kárpáthy Zoltán karakterében tért vissza – Kárpáthy-t 2006-os haláláig alakította.
Az egyik legfontosabb drámai főszerepét az Oscar-díjra is jelölt, 1983-as Jób lázadásában játszotta. A Gyöngyössy Bence és Kabay Barna rendezőpáros kifejezetten Zenthe Ferencre írta a főszerepet – ő pedig beváltotta a reményeiket és élete egyik legnagyszerűbb alakítását nyújtotta Jób szerepében. A történet szerint a jómódú zsidó gazda, Jób és felesége, Róza – akit Temessy Hédi játszott – egy Tisza menti faluban él, ám tragikus módon két gyermeket is elveszítettek. A más idősödő pár úgy dönt, hogy a közeli kisváros árvaházából örökbe fogad egy szőke, keresztény kisfiút, akire majd az örkösük lehet. 1943-ban azonban Jób már érzi, hogy a dolgok rosszra fordulnak… Zenthe Ferenc Jób-alakításáért megkapta a Magyar Filmkritikusok Díját; 1983-ban a Jób lázadását Oscar-díjra is jelölték a legjobb külföldi film kategóriában, a filmet San Remóban nagydíjjal jutalmazták, Cannes-i filmfesztiválon az alkotógárda az Ökumenikus Zsűri Díját vehette át
1987-ben Zenthe Ferenc megkapta az akkor induló teleregényben, a Szomszédokban Takács István, Taki bácsi, a nyugdíjas taxisofőr szerepét.
“Takács bácsiként nem kell alakítanom. Saját egyéniségemet, sőt, olykor mondataimat is kölcsönzöm a figurához. Van ennek persze árnyoldala is. Az utcán, a villamoson megszólítanak az emberek, és csodálkozva kérdezik: hol a taxim, miért járok gyalog” – mondta egy interjúban.
Visszatekintve teljes színészi karrierjére 2005-ben így nyilatkozott az MTI-nek: „Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább.”
Zenthe Ferenc 2006. július 30-án,86 évesen hunyt el. Nevét ma a salgótarjáni színház viseli.
Forrás: Nemzeti Atchívum/Port.hu
📷 Bartal Ferenc/MTI/MTVA